Ezeregy oldal

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy disztópiát fogok értékelni, amit már nagyon rég nem olvastam (nem veszem figyelembe Az ötödik hullámot , ami majdnem minden évben újraolvasok). William R. Forstchen Egy másodperccel később című könyve törte meg a jeget, ezzel a könyvvel lépek vissza a rég olvasott disztópiák világába. Alapvetően én nagyon szeretem a disztópiákat, szeretem a világvégés történeteket, bár egyáltalán nem vágyok arra, hogy valami hasonló bekövetkezzen, egyszerűen csak leköt ez az egész téma. A könyv fülszövege nagyon felkeltette az érdeklődésem, azt gondoltam, hogy ez lesz a tökéletes könyv, ami Az ötödik hullám után meghozza a kedvem a többi disztópiához is, ami majd rádöbbent, hogy nem csak az az egy könyv van a műfajban, ami jó és érdekes. Sajnos az előbb említett döbbenetet nem ez a könyv fogja elhozni nekem. Nagy reményekkel és elvárással fogtam neki a könyvnek, a lendülete pedig egészen körülbelül az első száz oldalig tartott, amit nagyon sajnálok, mert tényleg azt go