Ezeregy oldal

 Sziasztok! Őszintén szólva egészen féltem attól, hogy az év utolsó könyve milyen lesz, hogy nem rontja-e el majd a kedvem, ha éppen nem olyan lesz, mint vártam, vagy nem nyeri el a tetszésem. Ezért is igyekeztem olyan könyvet választani, aminek jó az értékelése és tudom, hogy legalább egy kicsit is tetszeni fog. Így esett a választásom az első könyvre, ami a moly.hu-s várólistámon volt,  Dot Hutchison Pillangók kertje című könyvére. Igen, egy pszichológiai thrillert választottam, mivel a fantasy mellett ez a kedvenc műfajom, nagyon sok ilyen könyvet olvasok, és azt hiszem, hogy sosem okoz csalódást, pedig de, elég sokszor okozott. Mivel amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni még nem végeztem a könyvvel (de már az utolsó száz oldalt tapostam), ezért most inkább bemásolom a fülszövegét, nehogy lelőjek valamit a sztoriban. A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő. Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el. A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A

Sziasztok!  Folytatom az éves olvasmányaim összegzését, és mivel a kellemes csalódások már megvoltak most jöjjenek a nem túl kellemesek. Ebből sajnos jóval több volt, mint a kellemesekből, de még így sem olyan vészes, ha azt az 50 egynéhány könyvet nézzük. Kezdeném is Melissa Grey Az árny órája című könyvvel, amiről nem fogok írni olyan sokat, hiszen már van a trilógiáról külön bejegyzés, amit ide kattintva el tudtok olvasni. Röviden csak annyit róla, hogy sokkal rosszabb volt, mint az első rész, hatalmas csalódás volt, mert az elsőt nagyon szerettem, és sajnálom, amiért nem lett új kedvenc sorozatom. A második, akkor már haladjunk lentről felfelé, Kelley Armstrong Megmarva című könyve, amiről szintén van egy bejegyzés ( katt ide ), méghozzá egy beszerzéses bejegyzésben írtam róla még a tavaszon, ahol azt ecsetelem, hogy mennyire jó már, hogy találtam vérfarkasos könyvet, hiszen abból olyan kevés van (ha valaki tud jót, akkor kérem írjon nekem, akár itt kommentben), de sajnos ez nem a

 Sziasztok! Mivel már ezer éve nem volt tag bejegyzés, ezért úgy döntöttem ideje kitöltenem egyet, méghozzá nem mást, mint a Bookstagram Newbie Taget. Ezt már régebb óta terveztem, pontosabban amikor belekezdtem az insta oldalamba, de eddig még vagy nem volt rá megfelelő alkalmam, vagy éppen kiment a fejemből, valamint úgy gondoltam, ha már a bloghoz készítettem az oldalt miért ne töltsem ki itt, ahol ráadásul még több hely is van, tehát rendesen ki tudom fejteni a válaszokat. Aki még nem tudná, az Instagram oldalon könyvekről posztolok, eredetileg nem azzal a céllal kezdtem neki, hogy csak könyveket fotózzak, hanem az aktuális olvasmányaimból gyűjtök ki idézeteket, és ezeket is közzéteszem. Eddig még nem sok könyvről kerültek ki idézetek, mivel nem olyan régen kezdtem el aktívan gyűjteni őket, szóval még egyelőre többségben vannak a sima könyves képek, de azért már akad egy-egy idézet. Egyébként @ ezeregyoldal néven megtaláljátok, vagy csak kattintsatok rá, belinkelem. Na de nem is h

 Sziasztok! Nagyon sokat gondolkodtam, hogy milyen bejegyzést kellene írnom, ami a karácsonyhoz kapcsolódik, végül amellett döntöttem, hogy értékelem nektek a karácsonyi olvasmányom, illetve pár dolgot még megosztok veletek. Tavaly karácsonyra kaptam ezt a nagyon cuki könyvecskét, de már későn érkezett meg hozzám, ezért nem tudtam sort keríteni rá. Gondoltam, megvárom vele az idei karácsonyt, hiszen akkor a leghangulatosabb, és akkor érint meg a leginkább. Az említett könyv pedig Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni. Ez a kis könyvecske Milliről, a mopszról szól, akit karácsony előtt a gazdája bead egy menhelyre, ahonnan egy család rövid időn belül ki is hozza. Karácsonyig tervezik megtartani a kiskutyust, ezért Milli nagyon igyekszik, hogy végül végleg náluk maradhasson, olyannyira, hogy képes bármit megtenni, hogy unikornis legyen. Nagyon szívszaggatón kezdődött a könyv, majdnem meg is könnyeztem szegény kiskutyust, akinek fogalma sem volt róla, hova viszi a gazdája és

 Sziasztok! A mai bejegyzésben úgy döntöttem, hogy így év vége felé elkezdem összegezni az olvasmányaimat. Eddig ez lesz az első ilyen bejegyzésem, és ha tetszeni fog nektek, akkor lehet, hogy lesznek még ilyenek.  Ebben az évben - bár még nem telt le - több, mint 50 könyvet sikerült elolvasnom, ami nagyon nagy meglepetés volt számomra, még sosem olvastam el ennyit, és csak remélni tudom, hogy jövőre tartani tudom ezt a szintet, vagy még feljebb vinni. És mivel ilyen sok könyv van, nem lesz könnyű dönteni majd a legjobbak és legrosszabbak listájában sem, de még egyelőre élvezem, hogy csak felsorolhatom azokat a könyveket, amik a vártnál jobbak voltak, vagyis kellemeset csalódtam bennük. Az első könyvet rögtön januárban olvastam, illetve az első felét még 2019 decemberében, de idén fejeztem be, szóval ez ide tartozik, ez pedig nem más, mint Csóti Lili Hetedvérig című könyve. Meglepődtem, amikor ezt a könyvet kaptam karácsonyra, és szinte rögtön hozzá is láttam, és valami eszméletlen vol

Sziasztok! A napokban végeztem Kathryn Croft utolsó magyarul megjelent kötetével is, ami ugyan nem lett a kedvenc könyvem tőle, mégis hozta a várt színvonalat. Szóval, ebben a történetben Miát követhetjük, akinek 5 éve öngyilkos lett a férje, egy nap azonban megjelenik egy furcsa nő, aki azt állítja tudja mi történt a férjével. Többet nem is mondanék a történetről, hiszen egy apró morzsa is nagy spoiler lehet, apropó, ez az első hiba, amit kiemelnék. Kevés dolog történik, nem ehhez vagyok hozzászokva, tőle ezt nem nézem el. Az eddigi könyvei igazán pörgősek, izgalmasak voltak, míg ez egy lassabb, finomabb, ráérősebb  thriller volt, ami... hát, kinek tetszik, kinek nem. Nekem nem volt vele különösebb bajom, mert érdekes volt és az írás minősége kiváló. Szuperül tud írni, nekem nagyon tetszik a stílusa. Ennek ellenére én sokkal jobban szeretem, ha a thrillerek pörgősebbek. Itt már alig bírtam kivárni, hogy történjen valami. A szereplők vegyesek voltak. Volt akit kedveltem, ilyen volt Mia

 Sziasztok! A mai bejegyzésben egy olyan trilógiáról szeretnék írni nektek, aminek az első részét még 2019 végén, a másodikat pedig idén nyáron olvastam. Az első részről ugyan már kissé megkoptak az emlékeim (ezt annak tudom be, hogy sok könyvet olvastam azóta), de második rész igazán emlékezetes maradt, mégpedig rossz értelemben. Nem igazán írtam eddig negatív kritikát, talán csak egy ilyen volt, és most sem teljesen az lesz, ugyanis az eddig megjelent két részből az egyik pozitív, a másik kissé negatív élmény volt. Szóval, térjünk is a tárgyra, ma Melissa Grey -től a Midnight-trilógia lesz terítéken. Na de, kezdjük is a pozitívval. Az első rész, A lány éjfélkor , szerintem egy nem túl ismert könyv, pedig nekem tetszett. Szerintem egy egész jó kis könyv volt, ami több figyelmet érdemelne. Fülszöveg: New ​York városa alatt él az aviánok titokzatos, ősi népe, akiknek testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el őket az emberek szeme elől – egyetlen lány

Üdv (újra) itt! Ma egy még különlegesebb könyvről szeretnék mesélni nektek. Az Út a fénybe egy olyan könyv volt, ami nagyon meglepett. Amikor elkezdtem olvasni nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Fülszöveg:  Miközben a barátnője után kutat, egy gyilkos világban találja magát. Sara Adams arra ébred, hogy nem lát, és a legalapvetőbb dolgokra sem emlékszik az életéből. Az őt körülvevő sötétség mégis áldásnak tűnik a számára, amikor szembe találja magát a Fény terrorjával. Stella Montgomery aggasztó hírekre figyel fel. Detroit sikátoraiban egymás után tűnnek el a fiatal nők. Amikor legjobb barátnőjének is nyoma vész, beleássa magát az ügybe, annak ellenére, hogy szerelme, aki rendőrségi nyomozó, óva inti ettől. A nyomok a város legveszélyesebb és legelhagyatottabb környékére vezetnek, ahol Stella fenyegetőbb dologra bukkan, mint gondolta: a Fény elnevezésű titkos szervezetre, élén a rejtélyes Gabriel atyával. Sara közben meg akarja érteni, mit keres abban a fur

Sziasztok! Egy számomra különleges könyvet/könyvsorozatot szeretnék ajánlani nektek, ami meghatározta a gyerekkoromat. Bár gyermekként még nem a könyveket olvastam, de a "mesét" többször is láttam, szóval mondhatom, hogy magán a történeten nőttem fel. Nagyon kedves emlékeim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban, így arra jutottam, hogy mivel a napokban fejeztem be a harmadik, és sajnos egyben az utolsó részt, gondoltam miért ne osszam meg veletek a véleményem erről a csodálatos sorozatról? A képből gondolom páran már kitaláltátok, hogy Diana Wynne Jones A palota című sorozatról szeretnék írni nektek. Ez a könyvsorozat három részből áll, és egy animációs film is készült belőle A vándorló palota címen, amit a Netflixen meg is nézhettek (nem láttam már azóta, hogy felkerült vagy százszor, dehogy...). És ez is lenne az a mese, amit kiskoromban rengetegszer láttam, Howl teljesen elrabolta a szívem, és ezáltal ez lett a kedvenc szerelmes történetem is. Kezdeném is A vándorló palot

Sziasztok! Nagyon régen tettem fel bármit is ide, de szeretném ezentúl rendszeresen vezetni ezt a blogot, és megosztani veletek az olvasási élményeimet, a véleményemet, szóval mostantól nagyobb aktivitást tervezek. Ezzel a kis listával szeretném kezdeni, amit részben azért választottam, hogy egy kicsit jobban megismerjétek az olvasási stílusom, illetve azért is, hátha esetleg ti is kedvet kaptok az olvasásukhoz. A mai bejegyzésben tehát összegyűjtöttem nektek a kedvenc íróim, akiktől bármelyik regényüket ajánlom, és akiknek a munkájuk nagy hatással voltak rám. Az első író nem meglepő módon, ugyanis már sokszor említettem a blogon, Sarah J. Maas . Igaz én az ACOTAR sorozattal kezdtem, de már javában benne vagyok az Üvegtrónban is, és most már bátran ki merem jelenteni, hogy ő egy abszolút kedvenc nálam. Imádom a könyveit, a világot, amit fel tud építeni, a szereplőket, akiket kitalál, egyszerűen mindent. A stílusa nekem nagyon tetszik, ahogyan felépíti a regényeket. Mindezek mellet