A Fény, ami beragyogta a Sötétséget
Üdv (újra) itt! Ma egy még különlegesebb könyvről szeretnék mesélni nektek. Az Út a fénybe egy olyan könyv volt, ami nagyon meglepett. Amikor elkezdtem olvasni nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni.
Sara Adams arra ébred,
hogy nem lát, és a legalapvetőbb dolgokra sem emlékszik az életéből. Az őt
körülvevő sötétség mégis áldásnak tűnik a számára, amikor szembe találja magát
a Fény terrorjával.
Stella Montgomery
aggasztó hírekre figyel fel. Detroit sikátoraiban egymás után tűnnek el a
fiatal nők. Amikor legjobb barátnőjének is nyoma vész, beleássa magát az ügybe,
annak ellenére, hogy szerelme, aki rendőrségi nyomozó, óva inti ettől. A nyomok
a város legveszélyesebb és legelhagyatottabb környékére vezetnek, ahol Stella
fenyegetőbb dologra bukkan, mint gondolta: a Fény elnevezésű titkos
szervezetre, élén a rejtélyes Gabriel atyával.
Sara közben meg akarja
érteni, mit keres abban a furcsa világban, amelyre ébredt, mi lehet a szerepe
egy feltétlen engedelmességet követelő diktatórikus gyülekezetben. Nincs
tisztában az érzelmeivel sem, melyek Jacobhoz, a férjéhez fűzik, hisz nem is emlékszik
a férfire, akinek gyengéd gondoskodása összezavarja és megszédíti.
Stella mindent kockára
tesz, hogy kiderítse az igazságot. Csakhogy a megvilágosodásnak mindig ára van…
Sokkoló története a
megtévesztésről. A thrillerkedvelők ki ne hagyják!
Általában idegesít és utálom, amikor egy könyvtől nem azt kapom, amire számítottam, de ebben az esetben ez nem így történt. Egy gyors, pörgős, feszült thrillert vártam, ehelyett egy kissé lassabb, de még így is ütőset kaptam. Engem általában nem vonzanak a lassú folyású könyvek, szeretem, ha minden oldalon történik valami, és hamar beindul a cselekmény. Ez itt rendben is volt, be is indult már az első oldaltól, azonban sok olyan dolog van, amit nem értettem. Nyilván sok mindenre a második részben kapunk csak választ, ezért ezt nem is rossz pontként említem meg.
Két fő szemszöget látunk Sarat és Stellat. Sara nem emlékszik semmire, amikor belekerül a Fény szervezetbe. Stella a barátnőjét keresi, aki eltűnt. Nem nagy spoiler, de azért mégis, a Fény már az első perctől nem tűnik jónak, de még csak okésnak sem, már amennyiben egy vallásos szervezetre lehetne ezt mondani.
Igyekszem nem lelőni semmit a történetből, de annyira megfogott, annyira magával ragadott, hogy nehéz úgy írni róla, hogy ne mondjak semmi "izgalmasat".
Szóval, a történet mint már mondtam nem pörgős, ad időt az írónő arra, hogy megismerjünk mindent, és kibontakozzon előttünk a valódi cselekmény. Ennek ellenére izgalmas, érdekes, elképesztően jó. Érdekes, hiszen nem mindennap olvasok ilyen féle sztorit, amiben egy ilyen szervezet áll a főszerepben, és jó volt kicsit belelátni abba, hogy miként is mennek a dolgok és mit miért tesznek.
A szereplők körében nyilván volt aki szimpi volt és aki nem. Ez így volt oké. A főszereplővel, Saraval semmi baj nem volt, jól reagált a helyzetre, nem panaszkodta végig a könyvet, bizonyos részeken pedig a szívem megszakadt érte. Jacobot is szerettem (tudom nem lenne szabad), szimpatikus volt, és tetszettek a részek, amik az ő szemszögéből voltak írva.
A pszichothrillerek közül nehezen szoktam olyat találni, ami különösen tetszik, és jónak is gondolom. Ez viszont szerintem az volt. Olvasni, ahogyan egy nőt félrevezetnek, hazudnak neki és teljes mértékben kiszolgáltatottá teszik, majd ha mindez nem lenne elég még manipulálják is, elég frusztráló volt. Tipikusan olyan könyvnek mondanám, amiben a szereplő helyébe tudod képzelni magad, ilyen volt a Csak egy árnyék is, és ettől még inkább át tudod adni magad a történetnek, át tudod érezni a szereplők helyzetét.
Olvastatta magát, igaz az eleje ahogyan azt már említettem kissé lassú volt, de mindig bennem volt az az érzés egész olvasás alatt, hogy még többet akarok tudni erről, tudni akarom, hogy mi lesz ennek a vége, és ezért szinte letehetetlen volt a könyv.
Összességében ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti a pszichothrillereket, szeretne egy érdekes, mégis borzongatós könyvet olvasni. Nekem nagyon tetszett ez a könyv, 4 és fél csillagot adtam neki az 5-ből.
A második részt nem sokkal később vettem a kezembe. Kicsit féltem, hogy majd csalódást fog okozni, hogy valami nagyon félre fog menni a könyvben, de nem. Azt nem mondanám, hogy jobb volt, mint az első rész, mert nekem az valamiért jobban tetszett, viszont a lezárás (már amennnyire lehet annak nevezni...), teljesen jó volt.
A szereplőkről nem mondanék bővebben semmit, mert az már sokat elárulna az első könyvből, szóval annyit mondanék csupán, hogy nagy fejlődésen mentek keresztül, és ez tetszett benne.
A történet pörgős volt, alig vártam, hogy megtudhassam mi lesz a vége, és Sara és Jacob szála lezáruljon, de nekem van egy olyan érzésem, hogy ez még nem a teljes vég, hiszen nem kaptunk teljes lezárást. Itt már nem éreztem annyira a borzongást, mint az első részben, de azért még így is voltak benne olyan részek, ahol eléggé rázogatott a hideg. Viszont nekem hiányzott az a hangulat, ami az első részben volt.
Amit még megemlítenék, hogy ebben a részben kicsit jobban megismerhetjük magát a Fényt, amit úr isten, de jól felépített az írónő! Nekem nagyon tetszett, maga az ötlet is, és ahogyan kivitelezte. Gyakran elgondolkodtam olvasás közben, hogy hogyan vehetnek ebbe önként részt az emberek... miért lépnének be egy ilyen vallásos szervezetbe, ahol ilyen körülmények vannak, és így bánnak a nőkkel? Komolyan, mintha visszaléptünk volna vagy ötszáz évet az időben...
Na de pontosan ezért volt különleges ez a sorozat. Ilyen történetet még nem olvastam, pontosan ezért tudtam vele gyorsan haladni, mert különleges volt és egyedi, és sosem tudtam mi fog történni.
A második résszel engedékenyebb voltam, megadtam az öt csillagot, hiszen a lezárás olyasmi volt, mint amire számítottam, és tetszett. És ezért megérdemli azt az ötöt. Mindenesetre csak ajánlani tudom ezt a sorozatot, nekem nagy élményt okozott, ilyen jó thrillert rég olvastam már.
Ha olvastátok a sorozatot, írjátok le, hogy nektek hogy tetszett! Köszönöm, hogy itt voltatok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése