Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek értékelés
Üdv újra itt a blogomon! A mai bejegyzésben egy krimit boncolgattam, ami az októberi listámat terhelte. Októberben két könyvet sikerült elolvasnom, a harmadik már novemberre csúszott át.
Az első könyv, amit sikerült kivégeznem az nem más, mint Carin Gerhardsen Mama, papa, gyerekek című könyve volt. Érdekes kezdés volt, azt meg kell hagyni!
Hű, hát, erről a könyvről elég nehéz elkezdeni az értékelést...nos, ez egy skandináv krimi, ami számomra új volt, hiszen igaz imádom a műfajt, mégis ez valahogy más volt, mint a többi. Ebben sokkal több minden volt, mint a többiben.
Leírás:
Egy csendes őszi estén kezdődött. Stockholm egyik elhagyatott külvárosi részében Petra Westman rendőrnő kocogás közben véletlenül egy megrongálódott babakocsira bukkan a bokorban, benne egy súlyosan beteg csecsemővel. Néhány méterre tőle egy halott nő fekszik, az arcát a felismerhetetlenségig összeverték. Valahol nem messze pedig egy hároméves kislány várja haza a szüleit, bezárva egy lakásba, teljesen egyedül. Conny Sjöberg nyomozó és csapata lát neki a gyilkosság felgöngyölítésének, a holttest személyazonossága azonban ismeretlen, az óra ketyeg, a kis Hanna pedig felfedezi a telefont, és egy idegen bácsi felajánlja neki, hogy a megmentésére siet… Carin Gerhardsen sorozatának második részében a svéd társadalom végletesen elszigetelt rétegeibe vezeti az olvasót: alkoholista anyák, erőszakos apák és elhanyagolt tinédzserek világába, ahol a gyerekszobákban elsuttogott rettenetes titkok nem múlnak el nyomtalanul. Hátborzongató és letehetetlen, a skandináv krimi legjobbja.
A történet adott: egy ismeretlen női holttestet találnak, meg egy nagyon beteg csecsemőt, sehol semmi nyom, nem tudják ki az áldozat, ugyanis nem keresi őt senki.
A nyomozás innen indul, és párhuzamosan vele zajlik egy másik is, amit nem tudom, hogy spoiler lenne-e megemlíteni, hiszen a leírásban nincs róla szó, így inkább ezt a részt kihagyom.
A történetről a véleményem csupán annyi, hogy nagyon jól fel van építve, fordulatos, és az egész sztori alatt azon gondolkodtam, vajon ki lesz a gyilkos, és persze a végén totál más lett, mint akit gondoltam. De alapvetően jó volt, nem voltak hiányosságok, minden összeállt, és megdöbbentő volt.
Pontosan nem emlékszem, hogy Norvégiában, vagy Svédországban játszódik-e, de az biztos, hogy az adott környezetet, a társadalmat nagyon jól bemutatta. A könyv feléig eljutva már olyan érzésem volt, mintha legalább egy évet ott éltem volna. Az elszigeteltségen nagy hangsúly van, illetve a fiatalok kicsapongó életmódján is. És bár jómagam is "csak" 18 vagyok, mégis megdöbbentett, hogy valaki ennyire más életmódot folytat. A cím szerintem magáról árulkodik, ahogy már így belementem a társadalomba, hiszen a címben említetteknek nagy jelentőségük van.
És még, ha a történet nem lenne így is eléggé megkavarva, akkor ott van nekünk egy kislány, Hanna is, aki egyedül maradt a lakásban. Na ezek a részek voltak aztán igazán idegtépőek.
Ami azonban meglepő volt a kötetben, hogy olyan érzésem volt, mintha magát a svéd rendőrséget is kritizálná az írónő, ami kicsit meglepő volt.
Aztán ott vannak a nyomozók, akik igyekeznek megoldani az ügyet, de mindemellett még a saját magánéletük is "romokban". A főszereplő, Conny Sjöberg nyomozó volt talán a legszimpatikusabb, mintha mindent észrevenne, mindent megértene, mégsem sikerül olyan hamar megoldania az ügyet.
Mindent összevetve egy jó kis krimiről van szó, ami amellett, hogy tanulságos, élethű is és szuperül bemutatja a színteret, ahol az egész történet játszódik.
3,5 csillagot kapott tőlem molyon. Bármennyire is tűnt pozitívnak a véleményem, ettől azért jóval ütősebb krimiket is lehet olvasni.
Mindenesetre, biztosan fogok még olvasni az írónőtől.
Köszönöm, hogy itt voltatok!
Az első könyv, amit sikerült kivégeznem az nem más, mint Carin Gerhardsen Mama, papa, gyerekek című könyve volt. Érdekes kezdés volt, azt meg kell hagyni!
Leírás:
Egy csendes őszi estén kezdődött. Stockholm egyik elhagyatott külvárosi részében Petra Westman rendőrnő kocogás közben véletlenül egy megrongálódott babakocsira bukkan a bokorban, benne egy súlyosan beteg csecsemővel. Néhány méterre tőle egy halott nő fekszik, az arcát a felismerhetetlenségig összeverték. Valahol nem messze pedig egy hároméves kislány várja haza a szüleit, bezárva egy lakásba, teljesen egyedül. Conny Sjöberg nyomozó és csapata lát neki a gyilkosság felgöngyölítésének, a holttest személyazonossága azonban ismeretlen, az óra ketyeg, a kis Hanna pedig felfedezi a telefont, és egy idegen bácsi felajánlja neki, hogy a megmentésére siet… Carin Gerhardsen sorozatának második részében a svéd társadalom végletesen elszigetelt rétegeibe vezeti az olvasót: alkoholista anyák, erőszakos apák és elhanyagolt tinédzserek világába, ahol a gyerekszobákban elsuttogott rettenetes titkok nem múlnak el nyomtalanul. Hátborzongató és letehetetlen, a skandináv krimi legjobbja.
A történet adott: egy ismeretlen női holttestet találnak, meg egy nagyon beteg csecsemőt, sehol semmi nyom, nem tudják ki az áldozat, ugyanis nem keresi őt senki.
A nyomozás innen indul, és párhuzamosan vele zajlik egy másik is, amit nem tudom, hogy spoiler lenne-e megemlíteni, hiszen a leírásban nincs róla szó, így inkább ezt a részt kihagyom.
A történetről a véleményem csupán annyi, hogy nagyon jól fel van építve, fordulatos, és az egész sztori alatt azon gondolkodtam, vajon ki lesz a gyilkos, és persze a végén totál más lett, mint akit gondoltam. De alapvetően jó volt, nem voltak hiányosságok, minden összeállt, és megdöbbentő volt.
Pontosan nem emlékszem, hogy Norvégiában, vagy Svédországban játszódik-e, de az biztos, hogy az adott környezetet, a társadalmat nagyon jól bemutatta. A könyv feléig eljutva már olyan érzésem volt, mintha legalább egy évet ott éltem volna. Az elszigeteltségen nagy hangsúly van, illetve a fiatalok kicsapongó életmódján is. És bár jómagam is "csak" 18 vagyok, mégis megdöbbentett, hogy valaki ennyire más életmódot folytat. A cím szerintem magáról árulkodik, ahogy már így belementem a társadalomba, hiszen a címben említetteknek nagy jelentőségük van.
És még, ha a történet nem lenne így is eléggé megkavarva, akkor ott van nekünk egy kislány, Hanna is, aki egyedül maradt a lakásban. Na ezek a részek voltak aztán igazán idegtépőek.
Ami azonban meglepő volt a kötetben, hogy olyan érzésem volt, mintha magát a svéd rendőrséget is kritizálná az írónő, ami kicsit meglepő volt.
Aztán ott vannak a nyomozók, akik igyekeznek megoldani az ügyet, de mindemellett még a saját magánéletük is "romokban". A főszereplő, Conny Sjöberg nyomozó volt talán a legszimpatikusabb, mintha mindent észrevenne, mindent megértene, mégsem sikerül olyan hamar megoldania az ügyet.
Mindent összevetve egy jó kis krimiről van szó, ami amellett, hogy tanulságos, élethű is és szuperül bemutatja a színteret, ahol az egész történet játszódik.
3,5 csillagot kapott tőlem molyon. Bármennyire is tűnt pozitívnak a véleményem, ettől azért jóval ütősebb krimiket is lehet olvasni.
Mindenesetre, biztosan fogok még olvasni az írónőtől.
Köszönöm, hogy itt voltatok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése