Karine Giébel: Csak egy árnyék értékelés

Sziasztok! Már nem is emlékszem mikor írtam utoljára bejegyzést, azonban most ebben a helyzetben elég sok időm felszabadult, illetve kedvet is kaptam a blog írásához.

A mai bejegyzésben egy friss olvasásomról szeretnék írni nektek, ami nagy hatással volt rám.
Az írónőt addig nem ismertem, ameddig a kezembe nem vettem a könyvét, amit mellesleg még tavaly november körül szereztem be. Nos, fogalmam sincs, hogy miért húztam eddig az elolvasását, talán a hossza riasztott vissza, viszont miután már belekezdtem a könyvbe egyáltalán nem tűnt hosszúnak sőt, még olvastam is volna tovább a történetet.

Kezdjük is a történettel, ami egészen különleges. Szóval az, hogy van egy sikeres, magabiztos nőnk és egy árnyékunk, aki folyamatosan követi és keresztbe tesz neki, ijesztgeti, az őrületbe kergeti, ez lehetne sablonos, de nem így megírva. Folyamatosan azon kattogtam, miközben olvastam, hogy létezik-e ez az árnyék és ha igen, akkor ember, vagy esetleg valami természetfeletti... (ez már csak az én túl fantáziadús találgatásom volt). Szóval magával a történettel semmi bajom nem volt sőt, kifejezetten tetszett. Igen, ez egy nagyon jó kis sztori!

A helyszín Franciaország, Párizs, ami még különleges is volt, hiszen nem úgy adta át az írónő, mint a romantika városát, hanem mint egy átlagos várost. Az az érzésem volt, miközben olvastam, hogy akár ez történhetne velem is. Bárkivel. Bárhol.

A karakterekkel volt egy kis kivetnivalóm, legfőképpen a főszereplővel. Oké, helyén valóan cselekedett, viszonylag jól kezelte a dolgot, azonban őt egy erős, amolyan "jeges üzletasszonynak" mutatja be az írőnő, gondolom tudjátok itt melyik tipikus karakterre gondolok. Aztán történt ez a dolog, és az erős nőnk eltűnik. Persze, ez érthető, és apró hibának jegyeztem fel, ennek ellenére bírtam a csajt. Aztán ott a nyomozó, akivel alig vártam, hogy összefonódjon a sorsuk. Őt kifejezetten szerettem, az ő karakterével semmi gond nem volt. Egy valamit azonban nem értek az ilyen könyvekben... ott a legjobb barátnő, akinek elvileg mindenben támogatnia kellene a barátnőjét, és mégsem hisz neki. És ez nem az első könyv, amit idén olvastam és ez a helyzet állt fent.

Összességében tehát ez a könyv egy nagyon izgalmas pszichológiai thriller, amit ajánlok mindenkinek, aki kedveli ezt a műfajt, és szereti a borzongatós történeteket. Nekem napokig olyan érzésem volt, mintha engem is figyelne valaki.

Köszönöm, hogy itt voltatok, hamarosan jövök a következő bejegyzéssel (remélhetőleg nem fél év múlva)!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek értékelés

Májusi beszerzések

Könyv vs. film