2020 csalódásai

Sziasztok! 

Folytatom az éves olvasmányaim összegzését, és mivel a kellemes csalódások már megvoltak most jöjjenek a nem túl kellemesek.

Ebből sajnos jóval több volt, mint a kellemesekből, de még így sem olyan vészes, ha azt az 50 egynéhány könyvet nézzük.

Kezdeném is Melissa Grey Az árny órája című könyvvel, amiről nem fogok írni olyan sokat, hiszen már van a trilógiáról külön bejegyzés, amit ide kattintva el tudtok olvasni. Röviden csak annyit róla, hogy sokkal rosszabb volt, mint az első rész, hatalmas csalódás volt, mert az elsőt nagyon szerettem, és sajnálom, amiért nem lett új kedvenc sorozatom.

A második, akkor már haladjunk lentről felfelé, Kelley Armstrong Megmarva című könyve, amiről szintén van egy bejegyzés (katt ide), méghozzá egy beszerzéses bejegyzésben írtam róla még a tavaszon, ahol azt ecsetelem, hogy mennyire jó már, hogy találtam vérfarkasos könyvet, hiszen abból olyan kevés van (ha valaki tud jót, akkor kérem írjon nekem, akár itt kommentben), de sajnos ez nem azt adta, amit vártam tőle. A történet lapos volt, a szereplők már-már idegesítőek, túl sok volt benne a mesélés, és kevés a tényleges cselekmény. És volt egy vadászos rész, amit végig se bírtam olvasni, olyan megrázó lett volna. Nagy csalódás volt ez is.

A következő a sorban Maggie Stiefvater A hollófiúk című könyve. Hát, talán ez volt az a könyv, amitől a legtöbbet vártam, hiszen mindenhol csak jókat hallottam róla és az sem egy rossz pont, hogy gyönyörű a borítója. Nagyon szerettem volna szeretni, de nem sikerült. A történet itt sem fogott meg, ahogy a szereplők sem, sokkal többet vártam tőle, és talán ez is volt a baj. Egyébként egy jó kis ifjúsági könyv, de úgy látszik ez a szintje már nem nekem való. Gondolkozom, hogy adok még egy esélyt a második résznek, de... vannak kétségeim.

Sajnos ebbe a kategóriába került Kim Harrison Boszorkányfutamja is. Őszinte leszek, ezt a könyvet csak azért vettem meg, mert le volt árazva, és megtetszett a fülszövege (a borítója annyira nem), és gondoltam hátha egy kincsre lelek, de nem, sajnos nem ez történt. Alapvetően a történet jó lett volna, ha nem olyan a főszereplő, amilyen. Idegesítő, sokszor csúnyán beszél (ami egy könyvben nagyon tud idegesíteni), és az sem nyert nálam, ahogyan meg volt írva a könyv. Ez egy több részes sorozat, mégis úgy éreztem, hogy az írónő már az első laptól kezdve elvárja, hogy mindent tudjak a világról, és ezen a vonalon maradva nem hajlandó elmondani nekem semmit, vagy csak nagyon keveset. Szóval igen, ez nekem nem tetszett.

Beszéljünk egy kicsit Holly Black A kegyetlen herceg című kötetéről is. Na jó, ezzel nem volt különösebb bajom, csak szimplán nem tetszett. Kezdem azt hinni, hogy kezdek kinőni az ifjúsági könyvekből, ez alatt azt értem, hogy nagyon kevés fog meg. Ezzel is szerintem ez volt a baj, amit nagyon sajnálok, mert olyan gyönyörűek ezek a könyvek!

Alexandra Christo Egy birodalom végzetéről inkább ne is beszéljünk... Csak jókat hallottam róla, mindenki szerette szinte, akit követek, én mégsem, és nagyon, nagyon sajnálom, mert egy szuper kis könyv lehetett volna. Nekem több dolog sem tetszett a könyvben, kezdjük azzal, amire külön "allergiás" vagyok: a csatajelenetek. Könyörgöm, egy ilyen sztoriba miért kell csatázni? És miért nem tudom követni a csatát? Borzalmas. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, nem tudom, de ez nagyon tud idegesíteni. Na meg, szerelmesek lesznek pár mondat után? Nekem ez a hirtelen váltás sem játszik. Egy kapcsolat legyen jól felépítve, ne egy mélyebb beszélgetés után szeressenek már egymásba...

Az utolsó pedig nem más, mint Tomi Adeyemi Vér és csont gyermekei. Nos, igen, engem is zavartak a nevek, hogy fogalmam sem volt hogyan kell kimondani őket. Úgy éreztem az olvasása közben, hogy ilyet már olvastam, nem találtam benne újdonságot, illetve megint előjött, ami A kegyetlen hercegnél is, hogy szerintem már ebből is kinőttem, vagy csak sok ilyet olvastam, hiszen ha jobban belegondolunk nem egy különleges története van...

Ennyi is lett volna ez a kis összegzés. Nagyon sajnálom, hogy ezek a könyvek nekem nem tetszettek, de ez nem azt jelenti, hogy rosszak lennének, csak nekem nem jöttek be. Írjátok meg, ha ti olvastátok valamelyiket, hogy hogy tetszett, tényleg kíváncsi vagyok rá!

Köszönöm, hogy itt voltatok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek értékelés

Májusi beszerzések

Könyv vs. film