Álmaim palotái

Sziasztok! Egy számomra különleges könyvet/könyvsorozatot szeretnék ajánlani nektek, ami meghatározta a gyerekkoromat.

Bár gyermekként még nem a könyveket olvastam, de a "mesét" többször is láttam, szóval mondhatom, hogy magán a történeten nőttem fel. Nagyon kedves emlékeim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban, így arra jutottam, hogy mivel a napokban fejeztem be a harmadik, és sajnos egyben az utolsó részt, gondoltam miért ne osszam meg veletek a véleményem erről a csodálatos sorozatról?

A képből gondolom páran már kitaláltátok, hogy Diana Wynne Jones A palota című sorozatról szeretnék írni nektek.

Ez a könyvsorozat három részből áll, és egy animációs film is készült belőle A vándorló palota címen, amit a Netflixen meg is nézhettek (nem láttam már azóta, hogy felkerült vagy százszor, dehogy...). És ez is lenne az a mese, amit kiskoromban rengetegszer láttam, Howl teljesen elrabolta a szívem, és ezáltal ez lett a kedvenc szerelmes történetem is.

Kezdeném is A vándorló palotával, a sorozat első részével. A főszerepben Sophie áll, aki összeakaszkodik a Puszták Boszorkányával, aki egy csúnya átkot szór rá. Így Sophie kénytelen elmenni a városból, ahol eddig élt, és megkeresni a különös palotát, benne a nagyhatalmú varázslóval, Howl-lal. Arra gondol, hogy majd ő segít neki megtörni az átkot, amit a boszorkány szórt rá, ám különös kalandokba bonyolódik. Ó, és az átok pedig nem más, mint az, hogy Sophie megöregszik.

Imádtam ezt a könyvet! A szereplők... fantasztikusak, kidolgozottak, egyszerűen nem találok benne hibát. A történet izgalmas, fordulatos, a vége valami fenomenális. Egy varázslattal teli, könnyed olvasmány, amit bármikor ajánlani tudok.

Én ezt a részt pont akkor olvastam, amikor az érettségi írásbeli vizsgám írtam, hiszen azokban a napokban már nem akartam megterhelőt olvasni, de kellett egy könyv, ami eltereli a figyelmem. És ez a könyv tökéletes választás volt. Biztos vagyok benne, hogy az évek során többször is újra fogom olvasni, abszolút kedvencem ebben a kategóriában.

A második rész, Az égi palota volt talán a legkevésbé kedvenc részem. Bár különleges volt a helyszín miatt, egy kicsit úgy érződött nekem, mintha egy Aladdin újramondás lenne, Howl-féle stílusban. Ebben a kötetben főszerepben Abdullah áll, aki egy szőnyegbolt tulajdonosa. Nem nősült meg, visszafogott életet él, ezért a családja folyamatosan nyaggatja, hogy meg kellene nősülnie. Ám egyszer a birtokába kerül egy repülő szőnyeg, ami álmában minden éjjel egy csodaszép hercegnőhöz viszi. A hercegnő azonban eltűnik, és itt kezdődnek a bonyodalmak.

Alapjában véve nem is igazán tudom, hogy miért ez volt a legkevésbé kedvenc részem, talán csak hiányoztak a régi szereplők (főleg Howl), de úgy éreztem, hogy ebben a cselekmény kibontakozása is egy kissé lassú volt, de ettől függetlenül teljesen jól fel volt építve a történet.

A főszereplőt én túlontúl mézesmázosnak gondoltam, de hát, néha ilyen férfi karakterek is kellenek, nem lehet mindenki olyan, mint Howl... Egyébként egy vicces, aranyos történet volt, szerettem ezt a kötetet is. Ó, és egyébként nem függ össze az első résszel annyira (bár a vége kissé spoilerezheti), szóval, ha az első részt nem is szeretnéd olvasni, ezt a kezedbe veheted, mert így is érteni fogod a történetet.

És most jöjjön az utolsó részt, amit a napokban olvastam, A másik palota. Határozottan jobban tetszett, mint a második rész. Ez főként azért van, mert sokkal jobban azonosulni tudtam a főszereplővel. A történet röviden Charmainról, a fiatal lányról szól, aki a könyvek világában él, azonban egy nap ki kell szakadnia belőle, ugyanis a beteg rokonának a házára kell vigyáznia, aki mellesleg egy varázsló. Így kerül Charmain a varázslatos házba, ahol szinte minden megnehezíti a mindennapjait.

Nem is mondanék többet a történetről, nehogy lelőjek valamit, viszont nekem nagyon tetszett. Volt egy adott probléma, amit meg kellett oldani, sokkal érthetőbb volt a történet, mint az előző részben, és a szereplők is szimpatikusabbak voltak. Charmaint nem csak azért szerettem, mert imád olvasni, hanem mert sok másban is találtam hasonlóságot magammal. Szóval, ezt egy plusz pontnak tekintettem. Ami még jobban tetszett ebben a részben, hogy hamarabb összefonódtak a szálak az első történet szereplőivel. És, mint ahogy azt már tudjátok, hogy imádtam Howl-t, így ettől el voltam ájulva.

A könyv eleje egy kissé döcögősen ment, nem igazán akart beindulni a cselekmény, de ezen hamar segített az, hogy visszarázódtam az írónő stílusába, ugyanis azt meg kell hagyni, hogy különlegesen írt. Viszont amint ez megtörtént már faltam az oldalakat, le sem tudtam tenni, alig vártam, hogy kiderüljön mi lesz a történet vége. Hiszen nem csak a könyv végét vártam, hanem az egész sorozatét is. És itt már elő is jön egy ici-pici hiba, a végével nem igazán voltam kibékülve. Oké, meg volt magyarázva minden, de én valamivel bővebb lezárást vártam Howl és Sophie részéről. Talán ez is csak azért van, mert nem akarom a szereplőket elengedni...

Szóval összességében nekem nagyon tetszett mindhárom könyv, ha rangsorolnom kellene őket, akkor természetesen az első rész lenne az első helyen, aztán követné a harmadik, és végül a második. Nagyon szomorú vagyok, amiért véget ért ez a sorozat, én még szívesen olvastam volna a szereplőkről, és magára a világra is kíváncsi lettem volna, hiszen olyan keveset láttunk még belőle, de sebaj, pár újraolvasással is be fogom érni! 

Ez lett volna az én kis Palota sorozat ajánlóm, ha olvastátok már akkor írjátok meg mindenképpen hogy tetszett, valamint ha nem, remélem, hogy kedvet kaptatok az elolvasásához, hiszen egy nagyszerű kis sorozat, érdemes megpróbálkozni vele! Valamint nyitottam egy Instagram oldalt is, ahová pár idézet is felkerült a könyvből, ha van kedvetek nézzetek be oda is, ezeregyoldal néven megtaláljátok! Köszönöm, hogy itt voltatok!