Az év utolsó olvasmánya

 Sziasztok!

Őszintén szólva egészen féltem attól, hogy az év utolsó könyve milyen lesz, hogy nem rontja-e el majd a kedvem, ha éppen nem olyan lesz, mint vártam, vagy nem nyeri el a tetszésem. Ezért is igyekeztem olyan könyvet választani, aminek jó az értékelése és tudom, hogy legalább egy kicsit is tetszeni fog.

Így esett a választásom az első könyvre, ami a moly.hu-s várólistámon volt, Dot Hutchison Pillangók kertje című könyvére. Igen, egy pszichológiai thrillert választottam, mivel a fantasy mellett ez a kedvenc műfajom, nagyon sok ilyen könyvet olvasok, és azt hiszem, hogy sosem okoz csalódást, pedig de, elég sokszor okozott.

Mivel amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni még nem végeztem a könyvvel (de már az utolsó száz oldalt tapostam), ezért most inkább bemásolom a fülszövegét, nehogy lelőjek valamit a sztoriban.

A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő.
Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…
Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.
Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!

Szóval erről szólna ez a könyv, ami nagyon izgalmasnak ígérkezik. És valóban olvastatja magát, mindig fenntartja az érdeklődésem, mégis akkorát csalódtam benne, hogy azt el sem tudom mondani.

Kicsit hajazik nekem az Ellopott babácskákra, hiszen az is hasonlóan van felépítve/megírva. Az, amire most gondolok lehet, hogy egy kis spoiler, de már az első oldaltól így van "mesélve" a történet, szóval a lány, akit nem tudok hogyan szólítani, már kikerült a Kertből, és ő mesél a nyomozóknak. Szóval igen, így már kevésbé izgi a sztori, hogy tudjuk, ki fognak jutni onnan és többen túl is élik. Ez hatalmas csalódás volt az előbb említett könyvnél is, de azt megmentette annyi, hogy olyan hátborzongató volt, hogy azt el se tudom mondani.

Ez viszont nem az. Persze, nem szívesen kerülnék be egy hasonló helyre, és elég durva is a sztori, de mégsem tud így annyira megfogni, nem tehetek róla.

A főszereplő lányt eddig bírtam, de most... hát, vannak kétségeim. Talán egy kicsit meguntam, hogy sosem okoz meglepetést, hogy nem egy fejlődő karakter. A többi szereplőről ne is beszéljünk, mert olyan szélsőségesek, hogy szavakat sem találok rájuk. Nagyon behatároltnak érzem őket, mintha az író csak azért alkotta volna meg őket ilyenre, hogy különbözzenek egymástól.

A végen az a csavar, gondolom az akart lenni, nem lepett meg annyira. Sok mindent megmagyarázott, de... nem volt az a hűha érzés, amikor még a szám is tátva marad. De legalább jól le volt zárva, nem maradtak kérdések. 

Néhol a történetben azért éreztem, hogy mintha lennének benne üres helyek. Mármint, nem létfontosságú a sztoriba, nem ad hozzá sok mindent, de mégis ott van. Ezekkel nem volt különösebb bajom, de időhúzásnak éreztem.

Nehéz bármit is mondani erről a könyvről, hogy ne legyen spoiler, szóval nagy vonalakban össze is foglalnám. A történet jó volt, bár a felépítése, vagyis maga, ahogyan meg volt írva nem tetszett, sokkal izgalmasabban is meg lehetett volna írni. A szereplők túlzottan szélsőségesek voltak, néhányan idegesítőek is. A végkifejlet... annak ellenére, hogy.. hát, tudtam mi lesz, nem ütött nagyot, a csavar sem volt nagy, viszont maga a sztori elég meredek, hátborzongató, érdekes. Thrillernek jó, de olvastam már jobbat is. Mindenesetre, egy próbát mindenkinél megér. Három és fél csillagot adtam ennek a könyvnek.

Hát, ez lett volna az én utolsó olvasmányom az évben, ami mondjuk úgy, nem volt valami hű de jó. Kíváncsi vagyok ti mit olvastatok az utolsó napokban, írjátok meg nekem! :)

Köszönöm, hogy itt voltatok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek értékelés

Májusi beszerzések

Könyv vs. film