Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva értékelés
Üdvözlök mindenkit! A mai bejegyzésben egy értékelést hoztam nektek, méghozzá egy pszicho-thriller könyvről! Annak ellenére, hogy ez az egyik legkedvencebb műfajom, mostanában nem sok ilyet olvastam.
Amy Stevensonból vezető hír lett 1995-ben. Az akkor még csak tizenöt éves lánynak nyoma veszett, miközben az iskolából tartott hazafelé. Három nap múlva eszméletlenül találták meg. A támadóját nem sikerült kézre keríteni, pedig az újságok és az esti híradók is tele voltak a történettel.
Tizenöt évvel később Amy a kórházban fekszik a ’90-es évek poszterei között. A világ már rég elfeledkezett róla – egészen addig, amíg az újságíró, Alex Dale bele nem botlik, miközben vegetatív állapotú páciensekről ír. Alexben olyan élénken él Amy kálváriája, mintha csak tegnap történt volna. Kísértést érez, hogy megoldja a rég lezárt ügyet.
A baj csak az, hogy Alex is épp olyan elveszett teremtés, mint Amy: mindent kockára tett az alkoholizmusa miatt, beleértve a házasságát és a hírnevét is. Így hát belevág a nyomozásba abban a reményben, hogy Amy támadójának előkerítése az ő karrierjének megváltása is lehet egyben.
A változatos idősíkokon és több szemszögből bemutatott történetből aztán az olvasó előtt is kibontakozik a döbbenetes konklúzió…
Ez lenne a történetünk. Izgalmasnak tűnik - máskülönben hozzá sem kezdtem volna - és különlegesnek. Adott egy olyan nő, aki nem tud magáról, nem tud beszélni, semmit sem csinál, csak fekszik és várja a halálát. Valaki megtámadta, és egy újságíró ki akarja deríteni, hogy ki tette. Egy újságíró....
Nem azt mondom, hogy újságíró nem tud egy ilyen komoly ügyet megoldani - de mégsem tudott, hiszen segítségre szorult. Alex személyisége, az egész karaktere számomra nem volt szimpatikus. Az alkoholizmust sokszor beleírják az ilyen könyvekben, ennél mégis azt éreztem, hogy csak azért volt benne, hogy sajnálni tudjuk a főszereplőnket, mert más jelentősége nemigen volt.
Maga a történet, ami egyébként izgalmasnak ígérkezett, unalmasan volt tálalva. Alig történtek benne a dolgok, ehhez képest túl hosszú volt a könyv. Nem volt benne izgalom, sem borzongatós érzés, nem volt feszült a könyv. Szépen lassan haladtunk a megoldás felé, néha túlzottan is lassan. Szinte meg sem lepődtem a végkifejleten, már úgy voltam, hogy essünk túl rajta, aztán lépjünk tovább.
Semmiképp nem azoknak ajánlom, akik a pörgős, feszült thrillereket szeretik, mert ez nem volt az. Azoknak viszont igen, akik a lassú történeteket, a krimi műfaját kedvelik inkább.
Ennyit szerettem volna ma megosztani veletek, köszönöm, hogy itt voltatok, hamarosan újabb bejegyzéssel jövök, addig is legyen szép napotok, vigyázzatok magatokra!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése