Jurassic Park értékelés

Üdv újra itt az Ezeregy oldal blogon! Ezer éve nem volt bejegyzés, aminek főként az az oka, hogy inkább a készülő regényemre szenteltem a figyelmem, illetve idén vizsgáztam is, de most újult erővel visszatértem. A mai bejegyzésben az év egyik kedvenc, legjobb, legmegdöbbentőbb könyvét szeretném ajánlani nektek a Jurassic Parkot Michael Crichton-tól.

Azt bizonyára tudhatjátok már, ha követtek instagrammon (@ezeregyoldal), hogy hatalmas dínó mániás vagyok, imádom a Jurassic Park filmeket is, a régieket is és az újakat is, ezért már alig vártam, hogy elolvashassam a könyveket is. A könyvekkel volt egy kisebb dilemmám, amit az értékelés előtt elmesélnék nektek. Nos, ezeket a könyveket nem láttam egy internetes könyvesboltban sem, ahonnan meg tudtam volna rendelni, így már totálisan lemondtam róla, hogy valaha meglesz nekem ez a könyv fizikai példányban, már majdnem meg is vettem e-könyvként, amikor egy nap bementem az itteni Tesco-ba és az egyik kinti könyvesboltban megláttam mindkét részt. Így kerültek hozzám kevesebb, mint ezer forintért a könyvek, amiknek nagyon, nagyon örültem.

A történetet szerintem majdnem mindenki ismeri, de ha esetleg mégsem, akkor nagy vonalakban arról szól, hogy kísérletezgetnek a géntechnológiával, egy gazdag idős férfi vesz egy szigetet, ahol dinoszauruszokat klónoznak, hogy majd látványosságot, egy parkot nyithasson, a Jurassic Parkot. 

Szóval, először is megjegyezném, hogy a könyv jobb, mint a film! Sokkal. A történetnek kellett egy kis idő, ameddig beindul, de utána... utána szinte le sem akartam tenni. Kissé tartottam tőle, hogy majd nem fog felérni a filmekhez, vagy lesznek benne olyan szakszavak, amiket nem fogok érteni (ilyen volt is), de egyáltalán nem kell ezeken aggódni. A szakszavak és a tudományos kifejezéseknek nem néztem utána, olyan volt ez, mint az idegen nyelvű könyveknél az ismeretlen szavak: nem tudod mit jelentenek, de utólag megtudod, vagy nem olyan fontos. Majdnem minden ilyen meg van benne magyarázva, néhol még túl is magyaráznak egy-két tudományos dolgot, ami szerintem egy kissé ront a helyzeten, de sebaj, ettől számomra teljesen élvezhető volt.

A dinoszauruszok úgy voltak leírva, hogy teljes mértékben magam elé tudtam képzelni őket, még úgy is, ha nem láttam volna a filmeket. Egy plusz dolog volt, amit adott a könyv, a dínók szaga. El sem tudtam volna képzelni, hogy milyen szaguk van, és erre eddig szinte nem is gondoltam. Néztem a filmeket és egyszer sem jutott eszembe, hogy milyen szaguk lehet. Ez nagyon tetszett benne.

A karakterek... hát, vegyesek voltak. Nyilván voltak benne olyanok, akiket nem kedveltem, de a főszereplők többségével elégedett voltam. Sok mindenen változtattak a filmben, például Hammond két unokáján, de a könyvben is jók voltak. Lex néhol idegesített, de hát kislány lévén ezt elnéztem neki, és sok helyen ő oldotta fel a hangulatot, és mondott egy-két vicces dolgot is, szóval elnéztem neki a néhai idegesítő beszólásait és viselkedését. A kedvenc szereplőm még mindig Alan Grant, de ebben a könyvben megkedveltem Henry Wu-t is, ami nagyon meglepett, mert végig utáltam (igen... sok mindenen változtattak a filmekben).

Nem szeretnék ellőni semmit senkinek, szerintem ezt mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a téma, el kellene olvasnia, mert tényleg nagyon jó! Összességében annyit tudok mondani, hogy élveztem a könyv olvasásának minden percét, nagyon szerettem, határozottan a legjobb olvasmányom volt ebben az évben, és minél előbb a kezembe fogom venni a folytatást!

Köszönöm, hogy itt voltatok, legyen szép napotok, vigyázzatok magatokra!