Bukottak Akadémiája értékelés

 Üdv újra itt a blogomon! A mai bejegyzésben egy egészen népszerű könyvet fogok értékelni, ami nem volt tervben ebben az évben, viszont annyiszor jött velem szembe, hogy muszáj voltam elolvasni. Tudni akartam, hogy mi az, ami ennyire megfogja benne az embereket. Ez a könyv pedig Leia Stone: Fallen ​Academy – Bukottak Akadémiája.

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, hiszen a fülszövege alapján egy pörgős, érdekes, különleges angyalos-démonos fantasy könyvet vártam, amit többé kevésbé meg is kaptam.

Fülszöveg: 

A ​fekete szárnyak rendellenesek, eladni a lelkét a démonoknak hiba volt, de tényleg lehetetlen belezúgni egy seggfejbe?

Amikor az angyalok alászálltak, hogy birokra keljenek a Földet pusztító démonokkal, összekeveredett erejük megfertőzte az emberiséget. Angyali vagy démoni erő várt mindenkire. Miután a Feltárási ceremónián Brielle-nek szárnyai nőnek, biztosra veszi, hogy angyali erővel bíró égi vált belőle. Egészen addig, míg meg nem látja, hogy a szárnyai feketék.

Fiatalon eladta a lelkét, hogy megmentse édesapja életét, és ezzel az Alantasok Akadémiájához láncolta magát. Egészen addig, míg egy égi harcba nem száll érte, hogy felvételt nyerjen a Bukottakhoz, Angyalváros elit akadémiájára. Égi tanítómesteréhez, az elképesztően jóképű Lincoln Greyhez azonnal vonzódni kezd. Először úgy tűnik, csupa móka lesz az iskola, mígnem Brielle és Lincoln már az első napon egymás torkának esnek.

Annak bebizonyítására, hogy semmi keresnivalója a Bukottak Akadémiáján, egy abrus démon az egész iskola előtt feltárja, hogy ismeri Brielle titkát. Így minden másnál fontosabbá válik, hogy Lincoln Brielle épségéért harcoljon. Azonban Lincoln legnagyobb meglepetésére a védelménél sokkal bonyolultabb feladat vár rá: nem beleszeretni a lányba…

Olyan sok gondolat kavargott a fejemben ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy jegyzetet készítettem róla. Kissé rendszerezve szeretném leírni róla a véleményem, szóval kezdeném is a pozitív dolgokkal, amik tetszettek a történetben.

Az alapötlet nagyon jó volt. Az angyalok és démonok harca, a fekete szárnyú főszereplő... nagyon jó ötlet. Nem hiába keltette fel az érdeklődésem, és hoztam előre az olvasási listámon.

A következő pont az, hogy minden ember valamiféle erővel van felruházva, ez szintén nagyon tetszett benne.

Helyben maradva a különféle fajok is, mint például Brielle egyik barátnője, akinek a fajára pontosan nem emlékszem, de például ő nem mehetett ki a napfényre, valamint az egész családja ehhez a fajhoz tartozott.

Az iskolákat is jó ötlet volt beleszőni a történetbe, kár, hogy erről nem olvashattunk többet, de plusz pont, hogy bár volt tipikus gonosz, menő csajszi a sztoriba, nem szerepelt benne sokat, és nem vonta el a figyelmet minden másról.

Az a gond, hogy ennyiben ki is merülnek azok a dolgok, amik tetszettek, és ezekről azért nem tudok bővebben írni, amit lejjebb meg fogok magyarázni. Jöjjenek azok, amik nem tetszettek a könyvben. És itt megemlíteném, hogy ez az én személyes véleményem, szóval ha neked esetleg a kedvenced lett, akkor én annak nagyon örülök, nekem ezek a dolgok miatt nem lopta be magát a szívembe a kötet.

Először is azt a dolgot említeném meg, ami nekem rengeteget vett el az olvasási élményemből, ez pedig a trágár kifejezések, csúnya beszéd. A falra tudok mászni, ha minden második oldalon faszfej, ribanc, stb. szavakat kell olvasnom. Rengetegszer forgattam a szemem. Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom elviselni, ha egy könyvben ilyen van, vagyis inkább ennyi. Én is szoktam nyilván csúnyán beszélni, amikor ideges vagyok, de nem állandóan! Brielle viszont mindig így beszél. Mindig. Minden második oldalon. Tudjátok, a Könyvmolyképző kiadónál vannak ezek a pöttyös kategóriák, nos én azt gondoltam, azért ebbe a pöttybe tartozik, mert hasonló lesz az ACOTAR-hoz, amibe khm, vannak pikáns részletek, és egy "kis" véres rész is. De szerintem inkább a nyelvezete miatt került ebbe bele. Emiatt volt csalódás számomra.

Aztán a történet alapötletére visszatérve, szerintem ha mondjuk Sarah J. Maas-nak adták volna ezt az ötletet, hogy írja meg, sokkal több mindent ki tudott volna belőle hozni. Itt a történet kidolgozatlanságára gondolok. Annyi lehetőség volt ebbe a sztoriba, és tudom, hogy sorozat, de mégis... olyan semmilyen volt ez így. Azt sem tudtam körülbelül a könyv feléig eldönteni (majdhogynem a végén derül ki), hogy mi is akar itt a fő cselekmény lenni. Nekem ennyire nem jött át ez a könyv. A világban szinte alig vannak elmagyarázva dolgok, a fent említett fajt is csupán azért nem tudom fejből megnevezni (pedig alig pár napja fejeztem be), mert ennyire jelentéktelenül volt megemlítve. Bezzeg azt, hogy Lincoln szeme milyen színű tudtuk ecsetelni fél oldalakon keresztül!

Meg kell említenem a könyv fő részeit. Úgy értem, hogy azok, amik az első iskolai évből ki vannak emelve, és bővebben le vannak írva. Persze a Lincolnnal történő edzéseket muszáj egy fejezetbe belesűríteni, de más tanórát már nem... A bulinak több fejezet is jutott, míg a tanulásnak szinte alig. Én szívesen olvastam volna többet az iskoláról, és kevesebbet a bulikról, edzésekről, szerelmes ábrándozásokról. Úgy éreztem, hogy nem jó részek vannak kifejtve. 

A karakterekről is írnék kicsit. Egyiket sem tudtam kedvelni. Már a nevükre sem igazán emlékszem. Nem tudom pontosan ez miért van, talán nem láttam őket elég kidolgozottnak, vagy csak hidegen hagyott a sorsuk.

Nos, ez lett volna az én véleményem erről a könyvről. Tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakult, pedig nagyon szerettem volna szeretni.

Köszönöm, hogy itt voltatok, vigyázzatok magatokra, olvassatok sokat!