90 perc értékelés

 Sziasztok! A mai bejegyzésben egy különleges könyvet fogok bemutatni nektek, amiről szerintem már sokan hallottatok, ez pedig nem más, mint Katie Khan 90 perc című kötete.

Először is megemlíteném a borítót, ami nekem egyből felkeltette az érdeklődésem, olyan egyszerűnek tűnik mégis annyira szép. Nekem nagyon megtetszett.

És még azt is megosztanám veletek, hogy mekkora szerencsém volt ezzel a kötettel - ismét. Véletlenül tévedtem be a könyvesboltba, ahonnan korábban kevesebb, mint ezer forintért sikerült megvennem a Jurassic Park könyveket, és ismét olyan szerencsém volt, hogy kiszúrtam ezt a könyvet, ami majdnem hatszáz forint volt. Nem volt kérdés, hogy jön-e velem haza, vagy sem. Kezdek egyre bizakodóbb lenni azokkal a könyvekkel, amik le vannak árazva, sajnos nagyon sok olyan könyvet vásároltam nagyobb akciók során, amik egyáltalán nem tetszettek. Végre lett pár olyan könyvem is, amik ennek ellentmondanak.

Fülszöveg:
90 perc – mindössze ennyi időre elég oxigénje maradt Maxnek és Carysnek, a két asztronautának, akik egy végzetes aszteroidaütközés következtében kint rekedtek az űrben.
A másfél óra alatt hol kétségbeesetten hibáztatják egymást, hol higgadt józansággal próbálják megtalálni a megmenekülés módját. A feszült ritmusú történettel együtt nem mindennapi szerelmük megkapó történetét is megismeri az olvasó, melynek hátterében kirajzolódik a nem is olyan távoli jövő képe. Egy globális katasztrófa következében Amerika és a Közel-Kelet megsemmisült, a túlélők között farkastörvények uralkodnak, míg az egyesült Európia egy újraszervezett demokratikus utópiában próbálja meg stabilizálni a békét és a biztonságot a Földön. Vajon sikerülni fog?

A történet maga nagyon érdekesnek, és izgalmasnak tűnik, bár eleinte elgondolkodtam, hogy ebben a mindössze 90 percben mit fogunk ennyi oldalon keresztül csinálni, de szerencsére több mellékszál is beleépült a történetbe, mint például az utópia, a háború, és maga a rendszer, amiben a pár él. Mindemellett megismerhetjük az ő történetüket is, hogy hogyan ismerkedtek meg, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül. Őszintén egy kissé hiányoltam, hogy ez az egész utópia jobban be legyen mutatva, elnagyoltnak éreztem, olyan volt, mintha csak azért lenne ez a történet háttere, mert maga ez a 90 perces szál nem tart ki egy könyv hosszáig. Viszont nem volt nagy hiányérzetem, amiről szó volt a könyvben, azt kifejtette, és a karakterek elfedték ezt. Mert végre egy kötet, amiben élethű, szerethető karakterek vannak, akik nem hoznak a semmiből hülye és érthetetlen döntéseket.

Az írásmód is sokat segített abban, hogy ennyire szeressem ezt a könyvet, bár az előbb említettem, hogy néhány dolgot jobban ki lehetett volna bontani, de ezt kompenzálta az, hogy öröm volt olvasni ezt a könyvet. Olyan jó stílusban van megírva, hogy csak olvastam és olvastam, pörögtek a lapok, mert izgalmas volt, mindig kíváncsivá tett, hogy mi fog történni, és nekem nagyon bejött az írónő stílusa.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv, imádtam, bár többször is összetörte a szívem, és helyenként majdnem elbőgtem magam, de az biztos, hogy meghatározó olvasmány volt, és többször is vissza fogok térni hozzá.

Köszönöm, hogy itt voltatok, találkozunk egy következő bejegyzésben, addig is vigyázzatok magatokra és olvassatok sokat! :)