Föld és vér háza értékelés

 Sziasztok! Ma egy olyan Sarah J. Maas kötetről fogok írni, ami sajnos nem lett a kedvencem. Egy ideje mindenhol a Föld és vér házát látom, és rengeteg jó véleményt is olvastam róla. Szinte biztos voltam benne, hogy nekem is tetszeni fog, de sajnos nem egészen így történt...

Amikor ez a könyv megjelent rengeteg gyönyörű képet láttam róla az instagram-on, és szinte csak jó véleményeket olvastam róla, mindenki imádta ezt a könyvet. Emiatt egy kicsit félve kezdtem bele, halogattam is, mondván, hogy eléggé hosszú, és éppen vizsgára is készültem, de végül pont azért, mert sokat kellett tanulnom, és azokban a kis szünetekben, amikor ráértem egy olyan könyvet akartam olvasni, ami biztosan jó, belekezdtem. Több hónapig tartott, mire be tudtam fejezni, semmi energiám és időm nem volt szinte olvasni, amihez az is hozzájátszott, hogy olyan összetett világépítés van benne, hogy a fáradt agyam nem bírta követni.

Ez még nem is lenne baj, mert hát örülünk, ha jól ki van dolgozva a fantasy világ egy könyvben, de én többször annyira belezavarodtam, hogy azt sem tudtam ki kicsoda és micsoda, hogy néz ki, stb. Számomra nagyon rosszul volt ez bemutatva, és lehet csak azért, mert fáradt voltam és nem fogtam fel rendesen az információkat. Egyébként azért plusz pont jár, amiért egy ilyen világot ki tudott találni az írónő, és az még jobban tetszik, hogy ez a történet a mi időnkben játszódik. Így még izgalmasabb volt.

A karakterek nem igazán tudtak megfogni sajnos, nem láttam bennük semmi különlegeset, a szokásos SJM női és férfi főszereplőt láthattuk, a mellékszereplők sem voltak különösen jól kidolgozva számomra. A vége felé sikerült kisebb sikerrel megkedvelnem őket, de nem lettek a kedvenceim, nem tudtam izgulni miattuk. Végig olyan érzésem volt, hogy értük már izgultam az előző kötetekben, semmi különleges nincs a kapcsolatukban.

Őszintén szólva a történet szerintem egy kissé túl lett írva. Tudom, hogy nyomozás meg minden, részletesen be akarta mutatni az írónő, de a felénél körülbelül már alig vártam, hogy történjen valami, hogy jussunk valahova, haladjunk, mert sosem lesz vége. Valahogy sejtettem a végét, de azért kissé meglepődtem, voltak benne dolgok, amikre nem számítottam. Viszont itt megemlíteném, amit már az írónő korábbi köteteiben is észrevettem, hogy valamiért a vége nekem olyan nagy durranásnak tűnik, és mindig olyan átverve érzem magam... kaptunk egy szép kerek történetet, folyamatosan haladunk előre (itt jó, szép lassan haladunk), több szemszögből is fel van vázolva a történet, mégis átver minket. Mégis olyan dolog történik, aminek semmi alapja nincs a több, mint 900 oldalas könyvben! Miért?! Miért nem lehet egy kicsit megalapozni a szereplők döntését, miért utána kell több oldalon keresztül kifejteni, amikor előtte 900 oldal áll rendelkezésre, hogy egy kis információt elrejtsünk benne?

Igazából ezért volt számomra kissé csalódás ez a könyv. Már nem érzem magam akkora SJM rajongónak, mint voltam, és már kezdem észrevenni azokat a hibákat, amiket eddig nem. És kezdenek egyre jobban zavarni. Az Üvegtrón ötödik részénél kezdődött a probléma, az ACOTAR sorozat még mindig nagy kedvencem (bár az új részt még nem olvastam, és ezek után kicsit tartok is tőle) abba nem találtam eddig hibát, viszont itt ugyanazt érzem, mint abban az Üvegtrón részben, a túlzott feminizmust, a férfiak elnyomását, az egyenlőség erőltetését, és ez itt is érezhető volt, de szerencsére egy részben Hunt rászólt a leányzóra, hogy attól, amiért elmondja a véleményét még nem "alfalágyult", annyiszor benne volt ez a szó, hogy a vége felé már mindig forgattam a szemem. Ez a kis párbeszéd megmentette ezt a vonalat, de még mindig nem értem miért kell olyan női karaktereket alkotni, akik nem képesek elviselni a férfiak véleményét, akik nem engednek át nekik egy kis vezetés szerepet sem. Félreértés ne essék, én magam sem vagyok az a férfi a felsőbbrendű hívő, de szerintem néha azért lehet rájuk hallgatni, néha megmenthetnek minket, néha lehet, hogy tudnak jó irányba vezetni, és lehet nekik hagyni. És a véleményüket is meg kell hallgatnunk, mert úgy nem várhatjuk el, hogy egyenlőek legyünk, ha őket el akarjuk nyomni.

Valamint még két dolog volt, ami zavart ennél a kötetnél, az egyik, hogy szerintem indokolatlanul hosszú volt, sokkal rövidebben is ki lehetett volna bontani ezt a történetet, kissé olyan érzésem volt, mint Cassandra Clare-nél szokott lenni, hogy a történetet a karakterek miatt húzza el, ami nála tökéletesen szokott működni, persze csak az én véleményem szerint, hiszen ő valóban olyan sokszínű karaktereket tud alkotni, hogy öröm a mindennapjaikról olvasni. Ennél a kötetnél úgy éreztem, hogy teljesen felesleges részek vannak oldalakon keresztül írva, holott a lényeg természetesen kimaradt. A másik dolog pedig a káromkodás, csúnya beszéd. Már a Bukottak akadémiája értékelésben is kitértem rá, hogy mennyire zavar, ha egy könyvben sokat káromkodnak a szereplők, ez itt sem volt másképp, annyi enyhítő körülménye van, hogy itt azért nem volt olyan sok, mint az előbb említett kötetben, tehát annyira nem zavart, de néha itt is forgattam a szemem, hogy most ezt miért ilyen trágárul kell megfogalmazni. Kissé illett is volna a történethez egyébként, de akkor is, véleményem szerint a könyvben ilyen megfogalmazásoknak nincs helye, legalábbis nekem nagyon nem tetszik.

Azonban írnék egy kis pozitívumot is, hiszen azért annyira nem volt rossz ez a kötet, mert hát csak Sarah J. Maas írta, akit ettől függetlenül még mindig szeretek, csak lecsúszott (egyelőre) a kedvenc íróim listájáról. Egyébként a történet maga tetszett, vagyis az ötlet, tényleg nagyon jól kitalált a világfelépítést is, valamint elképesztően gyönyörű borítót sikerült összehozniuk, és belülről is csodálatos a kötet, a térkép, a részek elválasztása, tényleg le a kalappal a kinézete előtt. És itt még megjegyezném, hogy nagyon sajnálom, hogy engem nem fogott meg annyira ez a történet, vagyis inkább a kivitelezése, lehet, csak rossz passzban vettem a kezembe, ezért találtam benne ennyi dolgot, ami nekem nem tetszett, de mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, hátha a következő rész a kedvencem lesz.

Köszönöm, hogy itt voltatok és végigolvastátok ezt a hosszú értékelést, nyugodtan írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett ez a kötet! Találkozunk egy következő bejegyzésben, addig is olvassatok sokat! :)